Epilógus

Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:"
de még szeretném azt megénekelni,
merre indultam, és hová jutottam.

 

Volt  bánatom,  és  örömöm ezernyi,
volt, kit szeretve tartottam karomban,
de megtanultam könnyeket  lenyelni,
midőn  vergődtem gyötrő fájdalomban
 
Ha kétkedőn a múltba visszanézek,
és kiforgatom emlékim bugyrait,
amit találok az most is vállalom.
 
A sorsomtól sokat már nem remélek,
míg lélegeznek lelkem pórusai,
amit még bírok tinéktek  átadom.

 

 

az idézet Babits Mihály: A lírikus epilógja című verséből  való

 

"