Rekviem Erőss Zsoltért

Előszó  haikuban

 

A Csomolugma
Fenn a világ tetején
Fagy, vágy és  veszély
………………………………
Elábrándozva  magasba nézek,
Vajon mit látok csodásnak, szépnek ?
Madarak röptét? Bárányfelhőket ?
Kecsesen, lágyan ellebegőket ?

 

Látom a fecskék lágy suhanását,
Hallom a szellő halk susogását.
Éjjeli égen csillagot látok,
Alkonyi órán vörös palástot.

 

De ha Ő felnéz,  hófehér  kúpot,
Nyolcezer méter feletti  csúcsot
Nékem a szépség ölembe pottyan,
Ő azért megküzd csikorgó fagyban.

 

Lavinaveszély, oxigénhiány,
Meredek taréj,  rossz menetirány
Mért vágynak oda  mégis oly  sokan
Szerinte is: "csak  azért, mert ott van"

 

Győzni akarás  hajtja előre,
Feljutni lassan egy jégmezőre.
Onnan a csúcsra, s  csodákat láthat,
Beteljesedett  vakmerő vágyat.

 

Körbetekintve  nem is oly messze,
Rátalál szeme  egy újabb hegyre.
Elgyötört teste pihenni vágyik,
Négy még hiányzik, hát  újramászik

 

De a sors olykor mindenkit legyőz,
Hiába nagy hős,  bátor és Erőss.
Nyolcezer méter őrizze álmát:
Új csúcsra  tegye  megmaradt lábát.